Ha túl sok volt az alkoholmennyiség...
(Kristen)
Amióta Sissy besomfordált engem a szobámba, csak is forgolódom az ágyamban. Próbáltam elaludni, de sehogy sem tudtam. Mert a gondolataim csak is az este körül jártak.
A táncom Robbal, a kezei érintése a testemen. Az ajkai édes játéka az enyémeken, teljesen felpezsdíttette a véremet.
Annyira vágytam az érintéseire, és csókjaira is, hogy úgy döntöttem megkeresem Robot. De ahhoz, hogy ezt a tervemet megvalósítsam, meg kéne próbálnom épségben és halkan ki osonni a szobából.
Ami természetesen, nem ment...
Próbáltam lekászálódni az ágyról azonban az egyik lábam beakadt a takaróba, így amikor oldalra fordultam, egyenest a padlóval találtam magam szemben. Ez árán koppantam egyet, ráadásul a könyökömet is sikerült bevernem az ágy lábába.
- Nem várok én vendéget. –mormogtam halkan, miközben megdörzsöltem a könyökömet.
Majd igyekeztem kibújtatni a lábamat a takaróból. Talán, három vagy négy percet vehettem igénybe, amikorra a lábam szabaddá vált.
- Úúú… végre visszakaptalak. – emeltem fel a lábamat, és a szám elé emeltem. – Már többé nem bánthat téged ez a csúnya, szörnyeteg. – mondtam, egy puszit nyomva a lábamra.
Azután pedig arrébb löktem a takarót, valamerre.
Ezt követően próbáltam lábra állni, de nagy nehezen sikerült is. Amikor már éreztem, hogy biztos lábakon állok, az ajtó iránya felé mentem. Azonban, tökre olyan fura volt az egész. Mintha körbe – körbe forogna a szobám.
Ezen az elképzelésen, fel is röhögtem.
- Egy pörgő szoba! Ez király. – mondtam magamnak.
Miközben az ajkaimon még mindig széles vigyor ékeskedett, neki mentem valaminek. Ami igencsak nagy erőbe volt, ugyanis a térdem igencsak meg érezte az ütést.
- Hogy az a rohadt kurva életbe. – szidtam káromkodva, a kis szekrényt –miután megtudakoltam, hogy mi is volt az a bútordarab. – Még is, hogy képzelted te, azt hogy elállod az utamat? –rúgtam bele a másik lábammal a szekrénybe.
Amit nem kellett volna, ugyanis most a másik lábam kezdett el fájni.
Miután a fájdalmaim kezdtek, enyhülni, magam elé tartottam a kezeimet. Így tapogatva ki az ajtót.
Amikor nagy nehezen eljutottam az ajtóig, egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat, amiért magam mögött tudhatom a szobámat.
Elbotladozva a lépcsőig, azon törtem a fejemet, hogy vajon Rob hol lehet most? Vagy az egyik szobában, vagy esetleg lent a nappaliban? Ha a megérzéseim nem csalnak, akkor a nappaliban lesz. A korlátra téve az egyik kezemet, lépkedtem le a lépcsőn. Körülbelül, már csak kettő – avagy három lépcsőfok maradhatott, amikor magamat kezdtem el dicsérni. Amiért esés nélkül jutottam le idáig. Örömömben, ugrásra készülődtem.
Hiszen, mi nekem ez a két vagy három lépcsőfok?
Elengedve a korlátot, ugrásra készülődtem. Pont úgy, mint a kis gyerekek a hatalmas tócsákba.
Elrugaszkodva arról a lépcsőfokról, amelyen álltam, ugrani kezdtem.
Azonban a talpra esés helyet, fenékre esés lett. S ráadásul a kezeim beleakadtak valami vezeték félébe, így azt is sikerült magam után rántanom. Ami hatalmas nagy csattanással ért a padlóra.
Hallottam amint Sarah és Sissy felsikítottak. És hallottam Rob, mérges motyogásait.
Nem telt bele pár perc, amikor is lépteket hallottam a lépcső irányából, majd hirtelen egy láb ütközött nekem. Aki nem sokkal később hanyatt vágódott rajtam.
A történtek eredménye olyan nagy hatással volt rám, hogy hangosan kezdtem el nevetni. Valaki felcsukta a villanyt, aki nem más volt, mint Sissy, aki aggódva és egyben idegesen vizslatott engem, és a rajtam elterülő Saraht.
- Még is mi a csudát csinálsz te, Kris itt hajnali négy órakor? És, hogy kerültél a padlóra? És, azt meg hogyan került le melléd? –nézett rám, majd a mellettem lévő gépemre.
- Én, csak le akartam jönni. És leugrottam a lépcsőről, mert azt hittem, hogy talpra fogok esni. De mint kiderült, én nem vagyok macskanő. Bár, az a fekete bőr ruha nem is néz ki olyan jól. Szerinted jól állna rajtam? –néztem rá, utána pedig a mellette álló Robra. – Rob, szerinted hogyan állna rajtam, egy macskanő jelmez? –kérdeztem, meg inkább tőle.
- Nagyon szexin. Sőt mi több, nagyon dögösen. –felelte, mosolyogva.
A válasza, huncut vigyorra késztetett. És azonnal az eszembe is jutott, hogy be kell szereznem egy olyan maskarát.
- Kristen, inkább visszakísérlek a szobádba. Ahol jól ki fogod aludni magad. – lépett közelebb Sissy.
Aki először Saraht akarta felsegíteni rólam. De, mint kiderült. Barátnőm benyomta a szunyát. Ez a testhelyzet, egy újabb röhögő görcsöt váltott ki belőlem.
- Azt hiszem, én innen egy jó darabig el sem fogok mozdulni. –mondtam nevetve.
- Komolyan mondom, soha többet engedlek titeket, így ennyire lerészegedni. –rázta meg a fejét, mosolyogva. Miközben nagy nehezen, de sikerült lehúznia Saraht rólam.
- Ümm. Hagyjál máár! –motyogta, álmában.
- Enged, hadd kísérjelek vissza a szobádban, aztán felőlem aludhatsz akár egy hétig is. Csak gyere már.
Erre barátnőm, átlendítette a karját Sissy vállára, aki segített neki felmenni az emeletre.
- Én itt lent alszom Robbal. –kiáltottam utána, majd az említett felé, kezdtem el mászni a padlón.
Rob idővel újra hanyatt feküdt a kanapén, így amikor megérkeztem hozzá. Felmásztam mellé.
- Szia. – vigyorogtam rá.
- Szia. –viszonozta a köszönésemet, nevetve. – Nagyon megütötted magad? –kérdezte, aggódva.
- Mi? Én? Áh, dehogy. Meg sem éreztem. –feleltem nevetve, amikor újra az eszembe jutottak a pár perccel ez előtti történtek.
- Biztos? –kérdezte meg újra.
- Igen biztos. –feleltem, miközben igyekeztem fentebb tornázni magam, hogy megízlelhessem ajkait.
De nem tudtam, mert a karom kicsúszott alólam, így belefejeltem Rob állába.
- Áú! –szisszent fel, s az egyik kezét az állához emelte.
- Bocsi… - néztem rá ijedten. – Nagyon fáj? –kérdeztem, most én aggódva.
- Csak egy kicsit.
- Hol? Mutasd. –kértem, mire az állára mutatott.
Majd amikor minden gond nélkül sikerült feljebb tornáznom magam rajta, egy gyógy puszit leheltem az állára.
- Meg itt. –csúsztatta fel a mutató ujját, egy pár centire. Oda is nyomtam egy apró puszit. S ez így ment mind addig, amíg az ujja az alsó ajkához nem ért. – Meg itt is. –suttogta, mind addig, amíg az ajkaimmal meg nem érintettem az övéit.
Igaz én csak egy apró csókot akartam adni neki, de ő ezt másképp gondolta. A karjait szorosan körém fonta, mire az egyik lábamat át emeltem rajta. El akartam szakadni ajkaitól, azonban Rob mohón kapott az enyémek után.
Eme cselekedetétől, belemosolyogtam a csókunkba.
Majd amikor ajkaink elváltak egymástól, mosolyogva néztem csillogó szemeibe.
- Most már jobb? –kérdeztem meg incselkedve.
- Igen. Most már sokkal jobb. –mondta, s magához ölelt.
A fejemet a mellkasára fektettem. A kezei simogatását, boldog mosollyal tűrtem, mind addig, amíg el nem ért az álom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése