Szabad történetek #1

Alap: Két lányról (LB-k), akik összevesznek egy fiún, akiről kiderül, hogy meleg.

Nevek: Kamilla, Réka és Gábor

Kamilla és Réka már kis óvódás koruk óta ismerik egymást. Azóta is, nagyon jó barátságot alkotnak egymással, mígnem egy szép őszi napon, nem sokkal a tanév kezdete után, egy új fiú nem érkezik az osztályukba.  A fiút, Gábornak hívják. Az a tipikus fekete haj, sötétzöld szemmel típus, amely mind a két lány esete.

-         Szia, Kamilla vagyok! – mutatkozik be a barna hajú lány - aki mindig is bátrabb és magabiztosabb volt, barátnőjénél, Rékától -, az egyik szünetben.

-         Szia, Gábor. De, szólíts csak nyugodtan, Gabesznak! – mondja, a fiú egy apró mosollyal az arcán, és a szája szegletében pedig két aranyos gödröcske jelenik meg, amelynek láttán Kamilla gyomrában, megjelennek azok a régen áhított pillangók, amelyekre már oly régen vágyott.

-         Jól halottam, Szegedről költöztetek ide? – kezdi el faggatni, Kamilla a fiút, miközben a következő órájukra sétálnak.

-         Igen – adja meg a szűkszavú feleletet a fiú, miközben az útjuk során, a telefonján legelteti a tekintetét.

Kamilla, miképp hogy megtetszett neki a fiú, már az első pillantásnál, további jellemtelen kérdésekkel faggatja Gabeszt, amíg el nem érkeznek a kémia terembe.

Kamilla a hallottak alapján, miképpen összeteszi a kapott feleletek a kérdéseire, a sajátjaival, egy elégedett mosolyszerűség jelenik meg az arcán.

/*Teljesen egy összeillő pár vagyunk!*/ - örvendezik magában, miközben helyett foglal, a már a teremben ülő, szőke hajú barátnője, Réka mellett, akiről, még nem is sejti, hogy ő is már rég kifaggatta az új fiút a szokásairól.

-         Képzeld, úgy döntöttem, hogy meghívom Gabeszt, mint kísérőm, a születésnapi bulidra – suttogja Kamilla, a mellette ülő barátnőjének, amikor Keller tanár már, javában a mai tananyagot írja fel a táblára.

-         Hogy? – kérdezi döbbenten Réka, ugyancsak halk suttogással.

-         Még semmit. Majd fogok – feleli jegyzetelve a barna hajú lány.

-         De hát, őt én már meghívtam – mondja, Réka.

-         Hogy mit csináltál? – kérdez vissza Kamilla, egy oktávval magasabb hangon, amelyre a teremben minden egyes fej feléje irányul, akárcsak a szigorúnak tartott, Keller tanár úré is.

-         Velünk is megosztaná a problémájukat, Kamilla? – hangzik fel, a tanár kissé gúnyos kérdő hangja.

-         Bocsánat, tanár úr! – kér elnézést Kamilla, rögvest, elfordulva a padtársától.

Néhány másodperccel később miután, Keller tanár úr a figyelmét a táblának szenteli, ahova továbbá is az anyagot írja, Kamilla újra a barátnője felé fordul.

-         Ugye nem azt mondtad az előbb, hogy te már meghívtad Gabeszt, a bulidba?!

-         De igen! – válaszolja, Réka.

-         De... de... miért? – vékonyodik el, a barna hajú lány hangja. – Hisz, tudtad! Tudtad, hogy azon pillanatban megtetszett nekem, amint belépett az angol terembe! – esik neki azonnal, és vádlón tekint a barna szempárba.

-         Mert, nekem is tetszik – kapja meg azonnal a választ.

-         Áhá! Hát szép barátnő vagy, mondhatom! Köszi, szépen, hogy így hátba döfsz! – morogja az orra alatt, Kamilla mérgesen. – És még én, azt hittem, hogy te vagy a legeslegjobb barátnőm.

-         Mégis, mit kellett volna tennem? – nézz vissza rá meghökkenve, a szőke hajú lány. – Most amikor, végre nekem is megtetszett valaki, akkor hagyjam csak úgy, hogy más megkaparintja magának?

-         Ááá! Én egy „más” vagyok? Hisz, én vagyok az Kamilla! A te állítólagosan, legjobb barátnőd? Emlékszel? – csattan fel, Kamilla, észre se véve, hogy a teremben lévő összes figyelem ismét rájuk szegeződik.

-         Kami, most mégis miért csinálod ezt? – kérdezi Réka, elkeseredetten.

-         Nem én csinálom, ha nem te! Te, aki nem törődik azzal, hogy a barátnőjének, mi a...

-         Lányok, azonnal fáradjatok le az igazgatói irodába! – harsan fel közvetlenül Kamilla mellett, Keller tanár úr hangja. – Ez hallatlan! Hallatlan, amit ti műveltek! Azt mondtam, hogy azonnal, azaz most induljatok le az igazgatóhoz! – utasítja a két lányt, aki kelletlenül de, teljesítve a tanár parancsát, felállva a helyükről kifele indulnak a teremből.

A teremből kilépve, míg a lányok az igazgató irodája felé igyekeznek, egymástól távol állva, haragos némaságú csöndbe elegyednek...

A szerda és a csütörtök egyhangú szótlansággal és haraggal telt el a két lány között. Egyik sem szólt a másikhoz. Mind a ketten meg voltak bántva a másik által, miszerint egyformán ugyanazért a fiúért voltak oda, aki tulajdonképpen csak barátként tekintett rájuk.

A két lány, egészen a péntek utolsó óra kicsengéséig nem álltak szóba egymással, ami sokaknak fel is tűnt.

Az iskola kapuján, egymás után kilépve azonban mind a kettőjüket, nem várt döbbenet várta a lépcső alján. Ugyanis a nekik tetsző fiút, más valaki várta egy öleléssel, és csókkal.

-         Ezt nem hiszem el! – hangzik el, egyszerre mind a kettőjük szájából ugyanaz a kijelentés, mire hol egymásra tekintenek, hol pedig az eléjük keveredő látványra.

-         Te is azt látod, amit én? – ismét egyszerre szólalnak, és a hangjukból hitetlenség árad.

-         Na, mi van lányok? Ne mondjátok, már hogy ti nem is tudtatok arról, hogy az új srác, homokos? – kérdezi őket szinte nevetve az egyik fiú osztálytársuk, megállva közvetlenül mellettük.

-         Mi van? Ne már! – suttogja maga elé, Kamilla még mindig alig hiszve a szemének. – Mondd, hogy nem egy olyan pasi miatt vesztem össze a legeslegjobb barátnőmmel, aki a fiúkat szereti?! – néz először, a még mindig rajtuk röhögő fiúra, majd Rékára, fej rázva.

-         Úgy hiszem, hogy mind a ketten, elég ostobán viselkedtünk – szólal meg, néhány perccel később, Réka, akiben először tudatosul az elmúlt napok eseménye, és a szemük elé kerülő látvány képe. – Meg tudsz nekem, bocsájtani? – fordul a barátnője felé, egy félő mosollyal az arcán.

-         De csak, ha te is nekem! – mosolyodik el bocsánatkérően Kamilla is, mire aztán a két lány, egy békülő ölelésben részesíti egymást.

-         Nagy ölelés! – kiáltja el magát, a még mindig mellettük álló fiú, és nem törődve a lányok tiltakozásával, ő máris az ölelésébe vonja a két barátnőt...

Vége