*Az igazi szerelem több, mint egyszerű romantikus vonzalom, az barátság is egyben.*
(Edward szemszög)
Az út Stockholmig, békésen és nyugalmasan telt. A repülőn ülve, szerelmem a karjaimban feküdve aludt el.
Amíg ő az álmait élte, addig én a hátát simogattam, miközben a gondolataimba merültem. Még a mai napig is alig hiszem el, hogy ő tényleg engem választott, hogy engem szeret. Azt már az első pillantásnál tudtam, hogy ő különleges, s hogy ő lesz az a nő kinek a szívemet adnám, adtam. Szeretem. Sőt mi több, ez nem is, azaz igazi érzésem iránta, amit érzek. Ez az érzés sokkal több.
Amikor vele vagyok, minden értelmet nyer. A szívem kalapál, mellette az vagyok, aki lenni szeretnék, nem pedig az, aki tényleg vagyok. És a gondolat, hogy nélküle éljem le az életem, nemcsak kibírhatatlan, hanem elképzelhetetlen.
Egy csapásra rájöttem, hogy jelentek valamit egy embernek, már a puszta jelenlétem is jelent neki valamit, s hogy boldog, ha mellette vagyok. Ez így elmondva kissé egyszerűen hangzik, de ha elgondolja az ember, akkor rájön, hogy iszonyúan nagydolog, hogy egy életre szól. Olyan erő ez, amely ízekre tépheti az embert, és tökéletesen meg is tudja változtatni. Egyszóval szerelem, de ugyanakkor más egyéb is. Valami, amiért élni lehet.
Bármit megtennék, hogy őt boldognak lássam. Ezért szó mi szó, teljesítettem egy régóta vágyott álmát. Mely Stockholmról szól. Elmesélte, hogy kislányként a „szüleivel”, ha tehették mindig ott töltötték a karácsonyt. Számára a karácsonyi vásárok, és a naplemente volt a legeslegszebb élmény, amit kaphatott azon a helyen. A gyönyörű csokoládé szemeiben, látni azt a gyermeki csillogást, amikor a hely szépségéről és kultúráiról mesélt, csak még jobban beleszerettem. Eközben magamban megfogadtam, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy azon idő keretében, amit itt tölteni fogunk, emlékezetessé fogom számára varázsolni…
***
Miután az Alice által, foglalt szállodai szobába értünk, szerelmemnek rögvest készítettem egy számára kellően meleg fürdővizet. Majd amíg ő befeküdt a kádba, addig én leszólva a szobaszervizbe, hozattam fel neki vacsorát.
Amit pár perccel később már bent a szállodai szobánkban várakozott arra, hogy Bella elfogyassza.
A szoba kasmír barna és fehér színben pompázott. Ahogyan a szobában lévő bútorok is –e kettő színben domináltak. Ez a két szín összetétel, pont a mi stílusunknak volt megfelelő.
Bekopogva a fürdő ajtaján, egy halk: - Szabad! – következtében, beléptem a tágas halványbarna csempézett helyiségbe. Szerelmem lecsukott szemekkel, feküdt továbbra is a kádban. Közelebb lépve a kádhoz, leültem annak szélére, majd az ujjaimmal egy kisebb mennyiségű habot merítettem ki, amit szerelmem arcába fújtam. Mire ő prüszkölve, ült fel, s nyitotta ki csodálatosan szép szemeit. Az ajkaimat eközben egy apró kuncogás hagyta el.
Azonban a kuncogásom abban a pillanatban el is halt, amikor Bella egymás után kezdett lefröcskölni vízzel. Amivel annyit ért el, hogy a rajtam lévő póló elölről teljesen átázott. Amikor észrevettem, hogy a tekintete a mellkasomra tapadó vizes pólóra esett, egy széles vigyor jelent meg az arcomon. Csak, hogy húzzam őt, lassú mozdulatokkal vetettem le magamról a pólót. A hatás, amit szeretettem volna, azt el is értem. Ugyan is hallottam és egyben láttam is amint egy hatalmasat nyel.
- Csak nem tetszik az, amit látsz? –húztam fel a szemöldökömet kíváncsian, miközben feltettem neki egy kérdést.
- Nem. –felelte egy ártatlan mosollyal az ajkain.
- Nem? Igazat mondasz? –nyúltam be a vízbe, amikor elértem a csípőéig, lágy simogatásokba kezdtem.
- I… igen. –felelte szaggatottan, amint az őt simogató kezemmel a melleit kezdtem el masszírozni.
- Hm… - hümmögtem elgondolkozva azon, hogy hogyan is bírhatnám ő arra, hogy az igazat mondja.
Majd hirtelen ötlettől fogva, a karjaimba kaptam vizes testét. Ezzel egy kisebb sikkantást kicsalva belőle.
Miközben a szobába lépdeltem vissza, szerelmemmel a karjaimban az ajkaimat az övéire helyeztem.
Az ágyhoz érve, óvatosan lefektettem őt –mindeközben meg nem szakítva ajkaink játékát.Mivel neki levegőre volt szüksége, s így amikor az ajkaink elváltak egymástól, apró csókokat leheltem nyakára. Eközben a kezeimmel se tétlenkedtem. A kezeimmel ahol csak értem őt, ott vettem birtokba testét. Azonban az ő kezei se tétlenkedtek tovább. Először a hátamon simított végig, majd a mellkasomon, mind addig, amíg el nem értek az ujjai, a nadrágom széléig.
Hagytam, hogy megszabadítson az engem takaró ruhadaraboktól. Egy apró csókot leheltem ajkaira, majd lejjebb haladva a kezeim mentén csókoltam végégig puha meleg testét.
Amikor az ajkaim a bőrét érintették, egy kéjes sóhaj hagyta le finom ajkait. Visszatérve ajkaihoz, vérpezsdítő csókban forrtak ajkaink. Közben, míg az egyik kezemmel újra a melleit kényeztettem, addig a másikat levezetvén a forróságához, kezdtem el gyötörni szerelmemet az édes kínok mezeire.
Majd az ujjaimmal a nőiességébe helyezve kezdtem el mozgatni benne. E érzéstől, szerelmem belenyögött a csókunkba. Amit én kaján vigyorral az arcomon könyveltem el magamban. Élveztem, ahogyan a karjaim között, csak is az én karjaim között megremeg a teste az általam nyújtott élvezettől. Amit rövid belül meg is tapasztalhattam újra. Teste elsőnek megfeszült, majd ernyedten hullott vissza az ágyra. Kihúzva az ujjaimat a nőiességéből, az ajkaimat ismételten visszahelyeztem az övéire, miközben óvatos lassúsággal összekapcsoltam testünket. Míg belőlem állatias morgástört fel, addig szerelmemből pedig kéjes sikoly.
Nem mozdultam még, csak néztem őt. Néztem a vágytól csillogó szemeit, amiben az én szintén vágytól fűtött tekintetem tükröződött vissza. A lábait körém fonta, majd megmozdította a csípőjét. Ennek jelzésképpen először lassú tempót diktáltam, amit rövidesen gyorsabb ütemre váltottam át.
Ajkainkat egy – egy rövid idő erejéig összeillesztettünk, de azonban a feltörő morgásaim és az ő sikkantásai előrébb törekedtek. A szobában csak is a kettőnk kéjes nyögései hallatszottak Mielőtt azonban mind a ketten elérhettük volna a teljes megsemmisülést, még nyújtani szerettem volna a pillanatot. Így ez ügy érdekében, még ha ezzel nem csak őt, hanem magamat is kínzom lassabb tempóra váltottam őt, ami mélyebb lökéseket kívánt magam után. A kezeimmel az ő kezeit kulcsoltam össze a feje fölött, óvatosan ügyelve rá, hogy ne okozzak neki fájdalmat.
Már éreztem, hogy nincs messze a vég, így újra gyorsítottam a tempómon. Bella nyögései, és az én morgásaim egyre csak sűrűsödtek, testünk szorosabban tapadt egymáséhoz. Majd egyszer csak szerelmem teste megremegett alattam, és egy hangos sikoly tört fel torkából.
Már nekem se sok kellett, hogy elérjem a véget… szerettem volna, ha szerelmem kicsit kipihegi magát, de azonban ő ezt nem így képzelte, fordított a testhelyzetünkön. Majd mozogni kezdett rajtam. A körmeivel végig szántott mellkasomon. Én pedig a kezeimmel a fenekébe markolva ösztönöztem őt tovább a mozgásra. Rövid időn belül, szerelmemmel egyszerre értük el a mindent elsöprő véget –akit másodjára is elért a teljes extázis -.
Kihúzódva szerelmemből hagytam, hogy a mellkasomra fektesse a fejét.
A szobát, amit eddig pár perccel ezelőtt a nyögéseink lengték körbe, azt most már a hangos lélegzetvételünk vette át.
***
Hosszú percek eltelte után, az ujjaim szerelmem hátát simogatták, amíg az övéi az én mellkasomat. A néma csöndet szerelmem gyönyörű hangja szakította meg.
- Tudod, amúgy ott a fürdőszobában nem mondtam igazat.
- Tudom. –feleltem, mosolyogva, amit ő viszont nem láthatott.
- Egészen addig, amíg nem találkoztam veled és a családoddal, már rég elkönyveltem magamban, hogy sohase leszek majd olyan boldog, mint azelőtt. Hogy sohase fogok majd látni. Senkit nem akartam és nem is engedtem annyira közel magamhoz, mint a te családodat. De mindez megváltozott. Carlisle-nak hála, újra látok. S újra ugyan az a Bella lehettem, mint aki régen volt. Na, jó nem is teljesen ugyan az lettem, mint aki régen, de egy régi részem visszajött. Amiért hálás is vagyok mindannyiitoknak. De legfőképp neked. Mert itt vagy velem, nekem. S szeretsz. –emelte rám tekintetét.
- Azt már mondtam neked, hogy előtted egyetlen egy nő se keltette fel a figyelmemet. De még utánad sem. –itt mosoly kúszott az arcára. – Minden vágyam az, hogy téged boldognak láthassalak és, s hogy az is légy. Fontos vagy nekem, mindennél és mindenkinél jobban. A szívem már rég a tiéd. Szeretlek.
- Ahogyan az én szívem is a tiéd. Csak is a tiéd. –felelte, mire megcsókoltam őt.
Viszonozva a csókot, öleltük egymást még jobban.
Miután elszakadtunk egymás ajkaitól, szerelmem a fejét visszafektette a mellkasomra, majd folytatva a simogatást a hátán, kezdtem el dúdolni az altatódalt. Melyre rövid időn belül, elszenderedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése