[Antai-Kelemen Ádám (Cortez)]
Egy hónap telt el azóta, hogy Reni
szakított velem, és én hiába igyekeztem mindent megtenni úgy, ahogyan azt a
nagyi javasolta, mégsem mentem vele semmire.
Vártam és időt is hagytam neki arra,
hogy fel tudja dolgozni mindazt, ami mostanában velünk történt!
Megvártam, és hagytam, hogy a többiek, a
lelkére tudjanak beszélni, és megértetni vele azt, hogy én csak jót akartam
neki.
Hagytam neki időt arra, hogy dűlőre
juthasson kettőnkről… de, már azt kell, hogy mondjam: Elég volt!
Már nem tudok tovább várni! Tudnom kell,
hogy mire jutott kettőnkkel kapcsolatban, és hogy egyáltalán akar –e még engem!
Mert már igazán elegem van abból, hogy
akármit is teszek, folyton ugyanoda térünk vissza, hogy újra és újra, csak
kosarat kapok tőle.
Ma
viszont, akár akarja, akár nem, de beszélni fogunk egymással!
– határoztam el magamban, délelőtt folyamán… és most, egyenesen Reniék házához
tartok.
Először is, megvárom, míg elmondja, hogy
ő mit akar… s legyen az, hogy ő is velem akar lenni, vagy utasítson el… én
akkor is mindenféleképpen, a tudomására fogom adni, ezúton szavakkal is, hogy szeretem,
és hogy vele akarok lenni.
Aztán pedig majd eldől, hogy hogyan s
mint lesz tovább…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése